„Aki Márton napján libát nem eszik…”

     Így kezdődött a jóslás a nép ajkán. A legenda szerint a koldusnak fél köpenyét odaadó, és ennivalóját megosztó Szent Mártont jóságáért a nép püspökének választotta, ám ő végtelen szerénységében elmenekült a kihívás elől, és a libák óljában akarta kivárni, amíg elül a por. Ám az ostoba szárnyasok meghiúsították tervét, mert éktelen gágogásukkal elárulták a rejtekhelyet. Ezért állunk kegyetlen bosszút ilyentájt a libákon. A rigmus folytatásaként: „… aki ilyenkor libahúst nem eszik, az egész éven át éhezik.”

     Nos, a libák végnapjait nem éleztük ki ennyire az óvodai Márton-napi ünnepségen, de a legendát lefordítva a gyerekek nyelvezetére, a katica csoportosok eljátszották a történetet. A lányok és óvó nénik kék festő ruhába öltöztünk, a fiúk pedig mellényt öltöttek, hogy a megjelenésünkkel is hódoljunk a népszokásnak, majd a daliás beköszöntő legény után a mesélő lány kápráztatta el a közönséget. Először méltatta a derék katonákat, élükön Mártonnal, majd a fázós és éhes koldus viszontagságai után, Márton töprengését. Végül győzedelmeskedett a nép akarata. Közben a libákat alakító lányok vásári játékfűzéssel színesítették az előadást. Hogy mindenki számára jó szájízzel fejeződjön be történet, a katica csoportosok megvendégelték a közönséget libaformájú cukormázas linzersüteménnyel és kókuszgolyóval.

     A későbbiekben is folytatjuk beszámolónkat az óvodai eseményekről. A következő számban olvashatnak arról, hogy a gyerekek hogyan fogadták a Mikulást, - élükön a legkisebbekkel, akik először találkoztak vele az óvodában. Majd az adventi készülődésről kaphatnak ízelítőt.

                                                                                                                      Steinné Godó Ágnes