Felhívás régiségek gyűjtésére

Többen felvetették, hogy településünkön is kerüljön kialakításra tájház, szívesen adnának hozzá régiségnek számító használati eszközöket, tárgyakat, még mielőtt azok véglegesen veszendőbe mennének. Az országjáró kirándulások alkalmával valóban tapasztalhatjuk, hogy hazánk minden táján megtalálható az adott település múltját bemutató, arra jellemző gyűjtemény, miért éppen községünkben ne lenne.

Ismereteim szerint Baracskán a régmúltban is nagyon sokan foglalkoztak földműveléssel, növény- és szőlőtermesztéssel, állattartással, s talán még fellelhetők a föld megművelésével és hasznosításával kapcsolatos eszközök, az állatok igába fogásához szükséges felszerelések (eke, vetőgép, lőcsös kerekű szekér, szőlődaráló, prés, puttony, terménydaráló, stb.). Sok iparos is volt, köztük olyanok, akik lovakat patkoltak, kovácsolt vaskapukat, használati és dísztárgyakat készítettek. Dolgoztak asztalosok, ácsok, fodrászok, cipészek, stb. akik munkájukhoz olyan eszközöket használtak, melyeket a fiatalabb korosztály tagjai egyáltalán nem ismernek, s valószínű az írásomban említett eszközök némelyikéről azt sem tudják, hogy mi is lehet az. Azonban nem ártana, ha e téren is kapnának egy kis ízelítőt a múltból. Egyesek a vessző-, csuhé- vagy szalmafonás rejtelmeit ismerték és készítettek belőlük hasznos eszközöket, vagy díszítő kellékeket.

A régi vidéki életben igyekeztek a megtermelt növényekből, állati termékekből fogyasztásra alkalmas élelmiszereket házilag előállítani, mint pl. túró, tejföl, vaj, hurka és kolbász, amihez eszközöket is készítettek és használtak mint pl. sajtár, pitli, különböző darálók, őrlők, vajköpülő, mozsarak, tésztaformázók, töltők, különböző vas és cserép sütőedények, csuprok, stb. A falusi konyhák jellegzetes eszköze volt a kávépörkölő, tekerős kávédaráló, lószőr szita, kéttányéros mérleg, fényesre csiszolt mozsár és habüst, kenyérdagasztó teknő, szakajtó kosár, stb.

Sok öltözéket, terítőt készítettek lenvászonból, melyet a legtöbb háznál fellelhető varrógépen varrtak, javítottak, különleges motívumokkal díszítették a kézimunkákat, - talán ezekből is rejtőzködnek még valahol.

Automata mosógép hiányában a fateknő fölé görnyedve mostak, majd mángolóval vagy faparázzsal működő vasalóval simították ki a gyűrődéseket a ruhákból. Mind régiségnek számító eszközök.

Írásomat gondolatébresztőnek szántam, hiszen a régiségek tárháza szinte végtelen és mindenre kitérni egy cikkben lehetetlenség. De az elképzelés kapcsán egyre inkább megerősít az a tudat, hogy a helyi értékek és hagyományok felvázolása, széles körben történő megismertetése fontos cél kell, hogy legyen.

Mindenkit arra buzdítok, mentsük meg közösen a múlt értékeit! Aki bármilyen régiséggel hozzá tud járulni egy helyi gyűjteményhez, a Faluház nyitvatartási idejében Péteri Lőrincnél jelezze személyesen; a faluhaz@baracska.hu e-mail címen; vagy a 22/454-054-es telefonszámon. Pontosítsák azt, hogy mi az ajánlati tárgy, mikor és hol adható le vagy vehető át. Az átvételről elismervény kerül kiállításra, s kérésre a tárgyakon feltüntetésre kerül annak adományozója.

Arról, hogy tájház, helyi múzeum vagy emlékszoba kerül-e majd kialakításra, illetve arról, hogy a gyűjtemények elhelyezésének hol lesz a végleges helye, még nem hozott döntést a képviselő-testület. De a gyűjtést addig is megkezdjük, s a lakosság aktivitását, a felajánlott és összegyűjtött tárgyak, régi írásos dokumentumok, pénzérmék, képek mennyiségét ismerve lehet majd meghozni a döntést.

Becsei Andrásné

alpolgármester