Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-án született Dunakilitiben egy régi magyar nemesi család hatodik gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a kalksburgi és a kalocsai jezsuita gimnáziumban folytatta, majd a bécsi egyetemen tanult. Ebben az időben súlyos csapásként érte édesapja halála, mivel már fiatalabb korában édesanyját is elvesztette. Ezután kezdte meg orvosi tanulmányait, és 1900-ban doktorrá avatták. 1898-ban feleségül vette Coreth Mária Terézia grófnőt.

Boldog és harmonikus házasságukat bőséges gyermekáldás kísérte. Hivatása nagyon igénybe vette ugyan, ennek dacára tizenhárom gyermekét feleségével karöltve szeretetben és istenfélelemben nevelte.

Emellett orvosi hivatásában is kiteljesedett. Köpcsényben (Kittsee, Burgenland), ahol családjával élt, 1902-ben kórházat alapított. Kezdetben általános orvosként dolgozott ott, majd sebészi, később szemorvosi szakosodást szerzett. Naponta 80-100 beteget kezelt és évente több száz szemműtétet hajtott végre. Tudatosan a szegények orvosa akart lenni, akiknek nemcsak a testét, hanem a lelkét is gyógyította. A betegek és szegények kezelésekor Krisztussal való egységet élt meg. Nem csak hogy ingyen kezelte betegeit, sőt még pénzt is adott a rászorulóknak. Sok páciense még életében szentként tisztelte Batthyány doktort.

Az első világháború után családjával Körmendre költözött. Itt is kórházat alapított saját pénzéből. 1929. szeptember elején rákban betegedett meg, és súlyos szenvedések után 1931. január 22-én hunyt el Bécsben. Testét a németújvári családi sírba temették (Güssing, Burgenland). 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta Dr. Batthyány-Strattmann Lászlót.

Úgy tűnik, Batthyány doktor rácáfol arra a szállóigére, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Ő az egész család szemében minden probléma megoldója, a fájdalom enyhítője...  Ha este fáradtan hazament a kórházból, volt ideje és türelme gyermekeivel játszani. Vasárnaponként kedvtelésből a gyerekek cukorkát öntöttek apjukkal. A doktor értett a cukrászathoz. Pozsonyban egy cukrászmesterhez járt ellesni a szakma fogásait. A cukorkát a gyerekek bevitték a kórházba és szétosztogatták a betegek között. Hétvégén „házimozit” rendeztek, melyre meghívták a kórház betegeit és a ház népét. Szeretett zongorázni, furulyázni. A család élete szemmel láthatóan színes és tartalmas volt. Tudatosan törekedett arra, hogy gyermekei számára boldog gyermekkort biztosítson.