Zeneszó zeng, menetelnek…

Óvodánkban is megemlékezünk minden év tavaszán Március 15-ről, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról, a magyar nép Nemzeti Ünnepéről.

Már több éve hagyományunkká vált, hogy előző napokban a Kákics zenekar „Toborzó műsorával” kellő, játékos élményt nyújt kicsiknek, nagyobbaknak egyaránt a nem éppen hétköznapi eseményre. Szerencsére a mai gyermekek még nem találkozhattak azzal, ami régen megkeserítette az akkor élő emberek, gyermekek sorsát. Hogy szegénységben éltek, nem volt mit enniük, nem beszélhettek az anyanyelvükön, hogy el akarták tőlük venni a saját szülőhazájukat, idegen emberek akartak uralkodni felettük. S, hogy ezt sok magyar fiatal megelégelte, fellázadtak az idegen uralom ellen és katonának állva harcoltak a magyar szabadságért. Március 13.-án, délelőtt mindezt eljátszva ismerkedhettünk meg a „verbuválással”, a huszáros viselettel, a nemzeti jelképekkel, a lányok hogyan búcsúztatták, majd várták vissza kedveseiket a csatából. Alkalmunk nyílt megismerkedni a megszólaló hangszerekkel, s persze lábunk felvette a ritmust, nem volt olyan kisgyermek, aki ne táncolt volna örömmel, jókedvvel (Kossuth Lajos azt üzente, Most szép lenni katonának, Tavaszi szél vizet áraszt stb.).

Minden nagy óvodás tudja már, hogy milyen az igazi magyar zászló, hiszen ilyenkor nagyon sokszor elhangzik: „Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!” Március 15.-ét megelőzően folyamatosan ráhangolódtunk, képeket gyűjtögettünk, nézegettünk, beszélgettünk arról, hogy milyenek voltak a katonák régen, hogyan és mivel harcoltak. Emlékezetünkben felelevenítettük az előző évben szereplő gyerekek dalait, mondókáit és megnéztünk egy archív felvételt is egy régebbi csoport műsoráról. A gyerekek örömmel fedeztek fel néhány ismerős dallamot, körjátékot, mondókát és csodálkozó szemekkel figyelték az ovisok gyönyörű viseletét. Mindenki kapott egyéniségének és életkori sajátosságainak megfelelően rövid kis mondókát, versikét, melyet nagyon büszkén, egymás előtt bátran kiállva elmondtak: (Fújj, fújj szellő, ébredezz, Itt az óra, itt az óra, Huszár vagyok, hej, Lovon járok, huszár lettem, Menetel az ezred, Nyihahaha hahaha, Gyí, paci , paripa, Hőc, hőc, katona, Paripám csodaszép pejkó, Megy az úton a katona, stb.). Játékidőben kardot, csákót hajtogattunk, terepasztalt készítettünk a csata jelenetekhez, fából faragott katonákkal játszhatták el az ütközetet. Zászlókat festettünk ecsettel, ujjnyomdával, kokárda forgót készítettünk és közben megismerkedtünk Orgoványi Anikó szép versében a magyar zászló színeinek jelentésével is.

Piros, fehér, zöld szín ragyog
a kokárdámon,
piros, fehér, zöld szín lobog
a magyar zászlón.

Piros szín a szeretetért,
és a szabadságért,
fehér szín az emberségért,
és a barátságért.

Zöld szín erdőkért, mezőkért,
rügyező hajtásért,
reményteli, felvirágzó
szép Magyarországért!

Eljött a várva-várt nap, március 14.-e, amikor az Alma csoportosok büszkén ölthették magukra a nemzeti viseletet. A lányok magyar ruhában, pártában, a fiúk huszár sapkában, dolmányban, karddal, lóháton játszották el a verbuválást, hadba indulást, a várfoglalást és a csatából való visszatérést (Aki nem lép egyszerre, Nincs szebb a virágnál, Széles a Tisza, Miért küldött az Úrasszony, Hej szélesnek udvarán, Hej vára, vára, János úr készül Németi Bécsbe), Közben megjelent lelki szemeink előtt Petőfi is a Nemzeti Múzeum kövezetén, s az eskü szövegét skandáló szegény nép is.

Csanádi Imre: Március ünnepére

Reménytelen időben,
márciusi esőben,
zenebona támadt Pesten,
Magyarország szívében.

A Múzeum terére,
Fütyülve az esőre,
Tódul a nép, árad a nép,-
Petőfi a vezére.

Áll a lépcsőn Petőfi;
Pest utcáit betölti
bátor hangja: Talpra, magyar! -
egész hazát betölti.
Szólt Petőfi: Esküszünk!
Zúg az ország: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
rabok tovább nem leszünk!
Fegyvert fog a szegény nép:
ragyog újra reménység!
fogunk élni embermódra, -
Bécsben, Budán megértsék!

Zöldülnek már a nyárfák;
háromszínű kokárdák,
piros tollak virítanak, -
tavasz készül, szabadság!

A műsort színesítette az óvó nénik újonnan megismert és zenével kísért éneke, melyet sokan a gyerekek közül is dúdoltak (Magyarország, az én kedves szép hazám, Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Várba harangoznak, Huszárosan vágatom a hajamat).

Az ünnepi műsor után büszkén vittük el a harcokban elesett katonák emlékhelyéhez a gyerekek készítette nemzeti színű jelképeket. S még az utcán is fel-felcsendültek a katonás dallamok, mondókák a gyermekek szájából.

 Köszönjük szépen a gyermekek és magunk nevében is a megemlékezésen megjelent kedves vendégeink elismerő, őszinte, bíztató szavait, a tapsot, a finom tejsütemény szeletet!

Kupiné Böcsödi Ildikó

Kiszézés az óvodában

Márciussal beköszönt a tavasz, az új élet kezdete. Hivatalosan is vége már a télnek. Ébredezni kezd a természet, duzzadni kezdenek a rügyek. A március a tavasz első, bár gyakran sajnos még hűvös, csapadékos hónapja.

Óvodánkban már hagyománya van a tél temetésének, elűzésének. Idén a Pöttyös labda csoport invitálta közös kiszebábozásra a többi óvodás gyermeket. Minden csoport ráolvasta, rákötözte szalagokkal a rosszat, a hideget, a betegségeket. Tanultunk és közösen énekelgettünk nap- és esőhívogatókat, tavaszi mondókákat, dalokat. A rossz időjárási viszonyok miatt többször módosítanunk kellett az időpontot, és a kiszebábot sem tudtuk elégetni, vagy vízbe dobni. Ennek ellenére a hagyományt tovább ápoltuk, és egy jó hangulatú, élményekben gazdag, közös délelőttben részesítettük óvodásainkat.

Kőszegi Szilvia

óvodapedagógus

Húsvéti készülődés az óvodában

Az igazi tavasz bejelentkezését a húsvéti ünnepek teljesítik ki. Az idei nyuszi lábnyomait inkább a hóban kereshettük, minthogy a zöldellő vetésben. Az óvodás gyerekek életkori sajátosságainak jegyében egy-egy ünnep ráhangolását több héttel korábban megkezdjük. Most sajnos elég nehéz volt a tavaszvárás fogalmát megérteni ilyen zord idő láttán, hiszen még mi felnőttek is küzdöttünk a tűrőképességünkkel a naptár mutatta dátum, és a hozzá nem illő időjárás ellentétes párhuzamának elfogadásával.

De azért az ünnep előtti napokban erőlködtek a napsugarak a felhők mögül, és a húsvéti nyúl is „el-el szaladt” a csoportszobánk ablaka alatt, és közben elpotyogtatott egy-egy meglepetés tojást a bokrok között, amit a gyerekek lelkesen keresgéltek az óvodakertben.

A hagyományos húsvéti kézműves délutánon a családok együttműködésével hangolódtunk az ünnepre. Készültek tojástartó kosárkák, nyuszis- baris-kiscsirkés dobozkák és hímes tojás hűtő mágnesek.

Steinné Godó Ágnes

óvodapedagógus

Bújj, bújj zöld ág…..

Óvodánkban az idén is, mint már évek óta hagyományosan, megtartottuk a zöldágjárást, mely egy húsvéthoz kapcsolódó népszokás. A tavasz, a természet megújulását jelképező énekes játék. A lányok és a legények zöld ágakból kaput készítettek, és ezalatt a kapu alatt bújtak át, miközben a tavaszhoz kapcsolódó dalokat énekeltek. A gyermekekkel mi is készítettünk kaput zöld ágakból és feldíszítettük barkával, szalagokkal, tojással. Sajnos az időjárás kicsit borongós volt, de ennek ellenére mindenki vidáman vett részt a tavaszi dalokból, dalos játékokból összeállított játékfűzésben, az udvaron. Énekeltünk a napnak, a virágoknak, fűnek, fáknak, bokroknak, miközben a kapu alatt bújtunk. Reméljük, hogy sikerült előcsalogatnunk az igazi tavaszt.

Molnárné Hőgyes Mariann

Óvodapedagógus