FEJES CSABA, HŐLÉGBALLON PILÓTA

(készült: Baracska, 2011.02.18.)

            Most következő riportalanyomról talán már     többen hallottak, hiszen a Faluházban korábban rendezett két fotókiállítás (hőlégballonok és mozdonyok), valamint immár két éve a falunapi hőlégballonozás is neki köszönhető. Fejes Csaba hobbija nem átlagos, erről beszélgettünk, hogy jobban megismerjük.

Baracskai kötődés

Fejes Csaba Székesfehérváron született, onnan jöttek Baracskára 2003-ban. „Itt tetszett a legjobban. Mert itt jó a közlekedés: autópályán is, vasúton is, a távolsági busz is megáll azért, meg itt repülünk hőlégballonnal” – mosolyog. 

Gyerekkori álmok – a hőlégballonozás kezdete

Minden gyereknek van elképzelése, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Csaba mozdonyvezető, kukás meg benzinkutas akart lenni. A repülés is a gyerekkori álmok között szerepel, de az csak később jött: „Nagyon szerettem a vonatokat. Mindenféle vasútállomásra jártam, fényképeztem, és írtam vonatszámokat. Mozdonyvezető szerettem volna lenni.” Végül nem lett mozdonyvezető, ma gépészmérnökként dolgozik. Ugyanakkor álma nem maradt el: „Szerencsére van egy-két osztálytársam, akik mozdonyvezetők, és néha van alkalmam a mozdonyban utazni, sőt, vezetni is azokat. Nagy élmény egy hatalmas nagy gépezetet irányítani.”

A repülés szeretete is viszonylag hamar kezdődött. Miután a vadászpilótaságról lemondott, vitorlázó pilóta akart lenni. Az osztályfőnökét kérdezte, hogy tud-e a vitorlázó klubról: „Ő nem halott róla, de a fia egy hőlégballon sportklubba jár, menjek, nézzem meg, hogy az milyen. Gondolkodtam, hogy hőlégballon… az olyan mint a lift, fel-le, az nem olyan, mint a vitorlázó repülő, de hát a levegőben van, csak nem lehet rossz. Egy osztálytársammal elmentünk abba a hőlégballon klubba. Én mint tanuló, 15 éves voltam, amikor legelőször repültem.”

A hőlégballonozás szeretete – nagy élmények

Csaba lelkesen meséli el, mit is jelent számára a hőlégballonozás: „A hőlégballonozás egy óriási jó kikapcsolódás. Fönn vagyunk a levegőben, elfelejted minden gondod, bajod, és egyszerűen – boldogságszerű érzés. Összességében az a legnagyobb élmény a ballonozásban, hogy országszerte egy csomó helyre el lehet menni és felülről meg tudom nézni. Legutóbb voltam a debreceni világbajnokságon, ott száznál több hőlégballon volt egyszerre a levegőben, az nagyon szép látvány volt. Rengeteg érdekes emberrel lehet így megismerkedni.” Ha megoldható, az egész család együtt megy: Gyöngyi is, Dorka is. 

A nagy élmények nem mindig kényelmesek és kellemesek, Csaba első repülése igazán emlékezetesre sikerült: „Eléggé nagy szél volt, akkor még nem tudtam, hogy az nagy szélnek számít, de sikerült fölszállni Velencén, és amikor leszálltunk, akkor nagyon gyorsan mentünk a föld fölött, és elgondolkodtam: a kerekeket nem láttam a kosár alján, föl volt döntve a kosár, tök lapos az alja. Mondtam magamban, most fogja valaki kitenni a kerekeket, de bent sincs kerék. Na hát úgy lezuttyantunk, és végig nyaltuk az egész szántóföldet – mert a ballont, mint vitorlát, még húzza a szél –, legeltem a friss veteményt. Ez is hatalmas élmény, elborul a kosár, egymás hegyén-hátán…”

Hőlégballonozás – tudnivalók

Csaba nagy hozzáértéssel avat be a hőlégballonozás mikéntjébe: „A hőlégballon az egy eléggé biztonságos sportág, annak ellenére, hogy a levegőben van. Magyarországon a 33 éves múlttal rendelkező sporttörténelemben egyetlenegy nagyobb baleset volt, de azt is a technikára, illetve a nemtörődömségre lehetett visszavezetni. Tehát nem azokkal volt gond, akik éppen repültek vele, hanem az, aki a felszerelést karbantartotta, nem figyelt oda kellőképpen. Sajnos, és belepiszkáltak a gázpalackba. Olyan előfordul, hogy ujjtörés, bokaficam, meg ilyenek.”

A hőlégballonozásnak szabályai és korlátjai vannak: „Meg van határozva, hogy egy hőlégballon mekkora súlyt képes felemelni, s az alapján hány ember szállhat be. Sportrepülni Magyarországon 2000 m-ig lehet bárhol. Van egy légiforgalmi térkép, amit ismerni kell, hogy hol szabad repülni. Egy-egy program minimum 4-5 óra hosszat tart, kb. egy óra repüléssel.” A leszállás viszonylag egyszerűen megoldható: „nem igényel repülőteret szerencsére. Bárhová le lehet szállni, annyi, hogy kárt nem szabad okozni. Volt, aki háznak az udvarában szállt le. A hőlégballonban van egy kötél – itt Baracskán is csináltunk olyat, hogy a kukoricásban szálltunk le. Kiszállt két ember, s a kötéllel kihúzott engem. A kötéllel kihúztak az útra, és ott bontottuk le a hőlégballont.

            Csaba elmagyarázta, hogy Falunapon miért csak reggel lehet hőlégballonozni: „A Falunap a nyár közepén szokott lenni, s ilyenkor napközben, amikor a nap már nagyon melegít, felfelé szálló meleg levegők szoktak kialakulni – ezt hívjuk termiknek –, amit éppen a vitorlázó repülőgép tud jól kihasználni, mert az repíti fel őt a magasba. A ballonnak ez káros levegőáramlat. Ilyenkor a hőlégballonnal tilos repülni.

Minden repülés előtt egy pici lufit szoktunk felengedni. Iránytűvel megnézzük, hogy az milyen irányban mozog, merre megy. Így meg tudjuk tervezni, hogyha felszállunk itt Baracskán, akkor le tudunk szállni a pettendi focipályán. Már volt ilyen. Pont a meccs előtt szálltunk le, a krétázást éppen befejezte a pályaápoló, s akkor mondtam neki: „ide most le kell szállnunk”. „De hát most festettem!” „Nem lesz semmi baja a krétázásnak.” S a 16-os sarkára leszálltunk, a gyerekek nagy örömére, kézben kivittünk mindent, mintha ott sem lettünk volna.

Télen már lehet egész nap. Volt, hogy hóesésben repültünk. A hó esett lefelé, mi meg zuhantunk, sokkal gyorsabban zuhantunk, mint a hópelyhek, így úgy nézett ki, mintha a hó felfelé esett volna. Nagyon vicces volt.”

Felszerelés

Mivel a hőlégballonnak súlykorlátja is van, megkérdeztem, melyek azok az eszközök, amelyeket jó, ha magával visz az ember egy hőlégballonos repülésre: „Speciális gázpalack a hőlégballonhoz. Kell egy magasságmérő, egy variométer (süllyedés-emelkedés mérő), s egy hőmérő, ami mutatja, hogy mennyi a hőmérséklet a kupolában. Ha ez a 3 műszer megvan, már lehet repülni.” Továbbá: „tűzoltó készülék, elsősegély doboz, villáskulcs a gázpalackhoz.

A pilótának kell egy személyes felszerelés, ami igazából nincs meghatározva, de kell: tömítések, o-gyűrűk, kiskések, tőr, bicska, mindenféle gyújtóeszköz, lehetőleg kétfajta: a gyufától elkezdve a szikrás gyújtóig, mert az kell a tűzhöz. Nyáron jó, ha van nálunk szúnyogriasztó, fejlámpa. Ha sötétben érünk valahol, víz, esetleg egy-két apróság, pl. müzli szelet, hogyha olyan helyre kerülünk, hogy a kísérő kocsi nem találja meg a hőlégballont még egy fél napig, akkor ne essünk nagyon kétségbe. Ilyenek is előfordultak, hogy tudták, hol vagyunk, csak egyszerűen fizikailag az autóval nem tudtak odajönni. Akkor meg kellett keresni, hogy hol vagyunk. Ezért jó a kísérő vezetőnek is, mert olyan utakon járhat, amellyel hétköznapi életben nem találkozhat. S olyan emberekkel találkozhat, akikkel még soha.”

S máris eszébe jutnak kellemes és tréfás esetek: „Egyszer volt egy olyan, hogy a traktor szántotta a mezőt. Nagyon szépen látszott, ahogy az egyenes sorokat húzza az ekével, a zöld fogy és egyre több a barna. Egy Zwackos hőlégballonnal repültünk, s halljuk, hogy valaki kiabál. Kiderült, hogy a traktoros kihajolt az ablakon és kiabált, hogy „dobjatok már le nekem egy Unicumot!”. Ahogy kihajolt az ablakon, a kormányt is egy kicsit elhúzta, és mászott be a zöldbe. Látszott, hogy a sok szép egyenesből ferde csík lesz…

Volt olyan, hogy 2 óra repülés után Enying környékén – akkor még nem tudtuk, hogy Enyingnél vagyunk – lejjebb kellett ereszkedjünk. A mezőn dolgozó embereket meg kellett kérdeznünk, hogy hol vagyunk. Fogalmunk se volt” – nevet. „Akkor megmondták, hol vagyunk. Hú most már nagyon sokat jöttünk, és a Duna túloldaláról kellett, hogy induljon az autó utánunk, most már szálljunk le. Pláne, hogy tudjuk is, hogy hol vagyunk.”

Veszélyes helyzetek

A hőlégballonozás ugyan biztonságos sportág, azért meleg helyzetek (szó szerint is) előfordulnak: „Még nem voltam pilóta, s pont az osztályfőnököm fiával – ő akkor volt friss pilóta – repültünk a Balaton északi partján a hegyek között. A hegyek között nagyon óvatosan kell repülni, mert ott is turbulenciák vannak, ami a ballonnak gondot okozhat. Egy olyan turbulencia bejött hozzánk, hogy az égő lángját felcsapta a ballonra, és kigyulladt az alja. Én csak így nézelődtem, tök jól elvoltunk, mert látvány az volt bőven, s a srác csak annyit mondott: „b… meg, ég a ballon!”, s azonnal vette a tűzoltó készüléket, hogy eloltsa. Addigra tudtam én is odanézni, hogy mi van?, addigra már el is aludt szerencsére. Nem volt semmi gond, de ez az idő azt okozta, hogy süllyedésbe mentünk a ballonnal. Jött a következő probléma: alattunk volt egy lovaskarám, ahol farönkkel kerítés volt készítve. Pont a farönknek a tetejére tartottunk rá, s annyit tudtunk csak, hogy mindenki kapaszkodjon. Szerencsére a farönknek csak a sarkát találtuk el, nekimentünk és visszapattantunk. Ilyenkor egymásra következnek a problémák: ha egy kicsi gond van, akkor utána jön a következő. Nagyon résen kell lenni ilyenkor, hogy mit csináljon az ember.”

Csaba felidéz egy másik helyzetet is: „Voltunk egy versenyen, és ott az a szabály, hogy mindig a feljebb lévő hőlégballonnak kell kitérnie az alulról érkezővel szemben. Nekünk is emelkedni kellett volna, de annyira meleg volt a ballonunkban, hogy mi már nem tudtunk emelkedni tovább, mert nehezek voltunk. Akkor kiabáltunk, rádióztunk, de semmi reakció nem volt. S akkor tegyük ki a kezünket, hogy legalább a kupola, az anyag ne sérüljön meg a kosarunk által. S pont amilyen sebességgel emelkedett fel, a két ballon így szétcsúszott. Nem is tudtam, hogy mit csináljak: nyúljak a fényképezőhöz, hogy ilyet még sose fényképeztem, a közeledő hőlégballon tetejét, vagy mit csináljak. Szerencsére nem volt semmi, egy kis izgalom volt.”       

Hőlégballon versenyek

Csabával beszélgettünk arról is, miként zajlik egy hőlégballon verseny, s milyen élmény is volt számukra a debreceni hőlégballon világbajnokság: „Eddig pilótaként egy nemzetközi versenyen vettem részt. Most a világbajnokságon sem versenyzőként vettünk részt, hanem csak mint fiesta, repülgetős hőlégballonos. Itt Debrecenben az volt a vicces, hogy minket, fiesta ballonosokat, voltunk 18-an, mindig a városnak a túloldalára tettek ki, hogy ott szállhatunk fel, és nem a 100 ballonos mezőnnyel. A látvány szép volt, mi felszálltunk Debrecen egyik végében, és láttuk a 100 ballont a levegőben. De egy óra elteltével mindig bekeveredtünk a mezőnybe. Olyan szeleket kerestünk, hogy bent legyünk a sok ballon között. S akkor mi is elrepültünk a célkeresztek fölött, nagyon nagy élmény volt.

Vannak ballon versenyek, ott nagyon sokfajta feladat van. Ott érvényesül az, amit az első világháborús pilóták könyvében olvasgatok, hogy „seggel” kell repülni. Mert ott minden centiméteres magasságváltozást érezni kell. Azt is érezni kell, hogy milyen irányba fúj a szél. Más magassági rétegekben más irányú szél lehet. Azokat megfelelően kiválasztva a pontos helyekre el lehet jutni. Ezeket a lehetőségeket figyelembe véve találják ki a versenyfeladatokat.

A világbajnokságot nyert amerikai csapatnak volt meteorológus csapata, ami mindenféle szelet nézett. Előre mentek, megnézték a célt, hogy ott milyen helyi szelek uralkodnak, és már tudták adni nekik rádión a tájékoztatást, hogy mire számítson. Egy az, hogy kell hozzá ember, aki érti is, hogy mit kell csinálni. Ők már laptoppal szálltak be. A számítógép bent volt a hőlégballonban, és nem a papírtérképet csavargatták és hajtogatták, hogy most hol is lehetünk. GPS-t is használnak. Mi még olyan jó régiesen röpködünk: kistérképpel, iránytűvel, aztán hadd menjen. Technikailag még nem vagyunk azon a szinten.”    

Büszkeségek, klubélet

            Csabát kérdeztem arról is, mi az, amire leginkább büszke a hőlégballonozással kapcsolatban: „Szüleim ellenére pilóta lettem. Nem dacból történt, hanem mert tényleg szerettem volna. Ahhoz, hogy pilóta legyen valaki, az elméleti képzés mellett kell vagy 25 repült óra és 4 évszakban történő repülés. Ha megvan a vizsga, s pilóta az ember, 2 évente ellenőrző repülést kell tenni. Mondhatnám azt, hogy olyan, mint egy autó jogosítvány, de szigorúbb ennél. Itt 2 évente jóformán le kell vizsgázzak. S meg kell legyen a minimális óraszámom, azaz nem lehet az, hogy nem repülök egy percet sem. Ennek komoly szabályai vannak. Eddig kb. 210-230 órát repültem.”

A másik dolog, amit megemlít: „Volt egy 5 éves kihagyásom, ami a családalapításról szólt, a munkahely keresésről, meg a nagybetűs életben való elindulásról. Pont ebben az időszakban a ballonosoknak is leáldozófélben volt, szerencsére egy-két ballonostársam tartotta az életet a klubban. S akkor 5 év kihagyás után a lányommal mentem el először ballonozni Bicskére, függeszkedni, tehát reklámoztunk. Neki is tetszett. Onnantól kezdve bátrabban mentem én is, vittem a családot, együtt mentünk. Ahogy ez elkezdődött, a klub is egyre jobban ment, mert csomó mindent már én is tudtam csinálni, a weblapot el kezdtem szerkeszteni. Rájöttünk arra, hogy az utasrepültetésből tudjuk fenntartani a klubot, annak lesz jövője. De jelenleg sem  hivatásszerűen, hanem hobbi szinten csináljuk. Megpróbáljuk kigazdálkodni, hogy ez nekünk csak a munkánkba, energiánkba kerüljön, ne a pénzünkbe. És úgy néz ki, hogy működhet.”

Csaba a Unique Hőlégballon Sportklub tagja: „Az egyesületben 6-7-en vagyunk aktív tagok, illetve vannak még nekünk, a tagoknak a családtagjai, ismerősei, akik néha-néha el tudnak jönni segíteni. Ezért nem fizet senki semmit, hanem 4-5 alkalom után összejöhet egy repülés. Az illetőnek ez a „fizetsége”.” Mint megtudtam, segítő bárki lehet: „Most is szeretnénk a klubunkba felvenni embereket. Az interneten van egy weblapunk is, azon is bejelentkezhet.” [uballon.hu, holegballon.eu, holegballon.net, holegballon.com] Korábban is kerestek már segítséget, melyet a következőképpen jellemez: „Semmiféle feltételt nem támasztottunk, de ha a 18 évet betöltötte, az jópont. Másik jópont, egy minimum B kategóriás jogosítvány, elvégre itt közben autókat is lehet vezetni. S a harmadik jópont az a fizikai erőnlét, tehát hogy egy majdnem 40 kilós gázpalacknak a felemelése ne legyen nagyon nehéz feladat. De ezek mind a maximum, amit elvárunk. Meg hát emellett – általában hétvégeken – a rengeteg szabadidő.”

Egyéb hobbi, tevékenység

            Csaba a mozdonyvezetésen és a hőlégballonozáson kívül három olyan tevékenységet említ meg, ami aktívan foglalkoztatja, amit szívesen csinál.

            Egyik ilyen tevékenység a fényképezés: „Annyiban változott, hogy a fényképezés mint hobbi már megcsorbult a digitális technika megjelenésével, mert ugye addig volt 24 vagy 36 kockád, azzal csak azt tudtál fotózni, amit éppen elkattintottál, tehát a pillanatnyi kép az megöröklődött. De most egy digitális fényképezőgéppel sorozatokat lehet készíteni órákon keresztül. Csak győzze az ember törölgetni a számítógépről, hogy mi az, ami nem sikerült. Ez egy kicsit szerintem úgy megcsorbította a fotózást. De annak ellenére szeretem csinálni. A mozdonyokat még most is fényképezem, bárhol vagyok. Régebben pályáztam mindenféle fotós kiállításokra, meg voltak is képek, több helyen, de azóta ez már így megszűnt. Ha most sikerül egy szép kép, akkor az a falunkat díszíti.”

Csaba másik kedvelt alkotó tevékenysége a makettezés, amely szintén diákkorában kezdődött: „mivel rögtön nem repülhettem, azzal kezdtem el, hogy repülőgép makettet csináltam. Eljutottam odáig, hogy most már nem kézzel fogom festeni, hanem festékszóróval.” Kb. 40 makettje van. Fel is merült az ötlet: „lehetne Baracskán makett kiállítást vagy akár szakkört rendezni. Rengeteg olyan dolog van a makettezésben, amit otthon kitapasztalsz, és sehol nem olvastál róla. Azt úgy meg lehetne osztani egymással. Pl. csináltam hűtőgép kompresszorból, golyóstollból és öngyújtóból festékszórót, és teljesen jól működött.”

A harmadik dolog, amiben aktívan részt vesz, az a polgárőrség. Előzménye: „elkezdtünk építkezni, és sajnos nem sikerült kiköltöznünk, és a télen elvittek mindenünket. Pont akkor kezdett Baracskán alakulni a polgárőrség. Nagyon örültem, hogy van ilyen kezdeményezés, és azonnal én is indultam a polgárőrség tagjaival, beléptem.” Szívesen beszél egy kicsit a polgárőrségről is: „nagyon jó kis társaság. Sikerült azért egy-két célt elérni a polgárőrségen belül is: van már polgárőr igazolványunk, van már autónk.”

Tervek a közeljövőben

Csabát végezetül arról faggattam, hogy mik a tervei a közeljövőben: „Megyünk versenyekre. Tavaly előtt rendeztük meg sok év után a hőlégballonos edzőtáborunkat, amikor csak a klubbeliekkel repülünk. Idén is szeretnénk egy ilyet. Agárdon is lesz egy hőlégballon találkozó.

A másik, hogy az egyesületünk tudjon rendezni egy saját ballontalálkozót. Magyarországon sajnos nagyon ritka, sőt, talán a tavalyi évben egyetlen találkozó volt, ami nagyon nehezen jött össze. Megszervezni a 3B-t: a Baracskai Ballonos Bulit. A ballonos célkitűzéseink közé idén vettük be, nem mondom, hogy jövőre, de egy-két év múlva már lehet, hogy komolyra válna. A versenyek, találkozók többsége úgy szokott lenni, hogy a verseny/találkozó szervezők ingyen biztosítják a szállást, ellátást és a ballonhoz szükséges gázt. Tehát ha ezt a hármat erre az egy éjszakára elő tudjuk teremteni, akkor nagyon sok csapat szívesen jönne, akár az országon túlról is. Tehát a szomszéd országokból is eljönnének egy ilyen rendezvényre. Így ez nekik igazából csak annyiba kerülne, hogy el kell jönniük ide. Manapság azért ez sem kis feladat vagy kiadás.”

Pár mondatban elmeséli, miről is szólna: „A legrövidebb éjszaka, azaz a szent iváni éjszaka napján kezdődne. Kötött ballonozás lenne, ami azt jelenti, hogy a hőlégballonok ki vannak kötve, s bárki felemelkedhetne velük. Akár úgy, hogy sátrazás, főzőcske, eszem-iszom dínom-dánom, mert ugye nyáron későbe menően is lehet ballonozni, ha ki van kötve. A ballonozás után kezdődne egy nagyobb buli, ezen lennének mindenféle vetélkedők, versenyek, találós kérdések, s akik itt jól felelnek, reggel, a buli után repülhetnének egy igazit a hőlégballonokkal. Ez igaziból egy nonstop ballonozás lenne. Pont az a jó benne, hogy rövid az éjszaka, hajnalban már fel lehetne szállni, sőt, azt is meg lehet oldani, hogy mielőtt még felkel a nap, fel lehetne már szállni a hőlégballonokkal a levegőbe.

Épp azért, hogy Baracska most már ne csak a börtönről legyen híres. Nagyon sok embernél tapasztaltam, hogy a Baracska szó hallatán rögtön a börtön jut eszébe. De ez nem erről szól. Mi is tapasztaljuk, hogy itt nem börtön van Baracskán, hanem egy jó kis falu.”