A múló idő sem gyógyította be a sebeket.

A baracskai temetőben hétközi napokon kevesebb azoknak a száma, akik szeretteik sírhalmait felkeresik. A közelmúltban özv. Csapó Istvánné és családja járt kint, amikor is egy terepjáró kocsi megállt az ő kocsijuk mellett. Egy körülbelül negyven éven felüli férfi és két ifjú hölgy szállt ki, és egyenesen feléjük tartottak. Mint kiderült több ezer kilométert tettek meg lányaival az alábbiak miatt.

A férfi orosz nyelven köszönt, majd elővett egy mobil telefont és megmutatta a családnak. A telefonon az alábbi szöveg állt: Hol van az orosz katonák tömeg sírja? A család első pillanatban meglepődött, majd Rozika néni találta fel magát és közölte szeretteinek, hogy az nincs itt a temetőben, hanem a falu szoborkertjében. Ezután már nem számított, hogy egymás nyelvét nem értik, hanem segítőkészen elmutogatták, hogy jöjjenek utánuk. Nem nagy a távolság, Rozika néni és családja bekísérte őket az emlék művek terére Az orosz család kocsival közelítette meg az orosz katonák síremlékét, majd kiszálltak. A döbbenet, de talán most e szó nem is helytálló ekkor következett be. Az orosz férfi mintha minden nap látogatta volna e sírhelyet, egyenesen ahhoz a márványtáblához ment, ahol a Nagyapja és alatta a Dédnagyapja neve volt bevésve. Hogy mit élhetett át lelkileg ezt csak ő tudná elmondani. Távolból a Csapó család maga is könnyezett, ahogy látták a férfit ráborulni a márványlapra és könnyeinek szabad utat engedve, eme nagy találkozásra majdnem hetven év után. Majd odament a kocsijához és egy sárgavirágos koszorút helyeztek el a nagyszülők neveit tartalmazó márványtábla előtt.

Hogy meddig tartózkodtak itt nem tudni, a baracskai család még ma is hatása alatt áll e szomorú eseménynek. Számukra annyi öröm származott, hogy jókor voltak jó helyen és az orosz család nem hiába tették meg a több ezer kilométert.

Baracska, 2014. 03. 05

Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy községünk lakói közül, valakik abban élik ki romboló, megalázó vágyaikat, hogy a fent említett koszorút nap- mint nap vagy az árokba dobják, vagy pl. a mai napon az emlékmű melletti fára kötözték fel magasan. Szerencsére éppen jöttek az Önkormányzat dolgozói, akik levették és visszahelyezték.

Szeretném ezeknek a vandál embereknek a szíves tudomásukra hozni, hogy az ott porladó, mintegy hatszáz halott: idegen érdekekért, nem önszántukból jöttek ide harcolni és meghalni. De a XXI. században, a háború után mintegy 70 esztendővel, már legalább annyi intelligenciával kellene rendelkezniük, hogy a halottak nyughelyét illik tiszteletben tartani.